START,EGÉSZSÉGES GALAMBOKKAL   

                 Dr.Fernand Marien                                                                   Toni van Ravenstein 

Az egyszerű hétköznapi galambász csodálkozik azon, hogy a tudományos kutatók, vagy szakemberek egymással ellentétes véleményen vannak. Az azonban, hogy két szakember olyan ellentétben van, hogy az már ellentétesebb nem is lehetne, csupán ritkán fordul elő. Azonban a”Magazin” egy régebbi számában sajnos ez így volt. Te totál szemben álltál egyik kollégáddal. Nagyon sok olvasó ezen elbizonytalanodott. Te, mint abszolút ellenzője az olyan gyógyszeres kezelésnek, amit nem előz meg egy orvosi vizsgálat, álltál az egyik oldalon, a másikon egy Állatorvos, mint Te, aki a tenyésztőnek a szezon megkezdése előtt különböző kúrákat, különböző gyógyszerekkel, minden orvosi vizsgálat nélkül irt elő és kötötte a lelkére.

Amikor gyermekeink megkezdik az első osztályt, elmegyünk velük a háziorvosunkhoz, hogy különböző antibiotikumokat írjon elő számukra megelőzendő a leggyakoribb fertőzőbetegségeket, melyeket az iskolában megkaphatnak és kezeljük őket ezzel? Természetesen nem! Egy ember sem tenne ilyen együgyű dolgot. Mindenki tudja, ha nem is tanult orvoslást, milyen nagy tévedés lenne egy ilyen eljárás. Úgy látszik csak a postagalamb tenyésztők, nem tudják!Számomra ez nem valami önfejűség, de nem tudok olyan állatorvosokat megérteni, akik ilyesmit ajánlanak. Hogy ilyen intézkedéseket javasoljak, ahhoz nem kell sokéves állatorvoslási tudományt tanulni, ehhez elég egy kereskedelmi tanulmány. Nagyon sajnálom, nem szeretnék egyik kollégámnak sem bosszúságot okozni, de minden esetben nagyon mérges vagyok, ha könnyelműen és felelőtlenül bánnak a gyógyszerekkel és speciel az antibiotikumokkal. Semmilyen más területen nincs az antibiotikumokkal annyi visszaélés, mint éppen a postagalambsportban. Néhány évvel ezelőtt hollandok kijelentették, hogy olyan gyógyszer használata, ami nem felel meg a célnak, tehát nem áll fenn az a betegség, amire jó, amire kifejlesztették, vétségnek számit és meg kell tiltani. Ez a javaslat persze nem lett megvalósítva, mert sem az állatorvostól, sem a tenyésztőtől nem várható el az adminisztratív és egyéb ráfordítás, amit ez megkövetelne. Csupán ezen a gyakorlati alapon vagyok magam is ellene ennek a kezdeményezésnek. Másoldalról viszont sajnálom a szándék hajótörését, mert meg vagyok róla győződve, hogy megvalósulása esetén az én elméletem gyorsan beigazolódna, ami szerint kiváló teljesítményt minden antibiotikumos kezelés nélkül éppen olyan jó el lehet érni.Időközben nagyon sok problémánk volt a rezisztenciával és ez évről évre nagyobb. Nagyon sok orvos kollégám panaszkodik erről. Ennek egyetlen oka, a könnyelmű és értelmetlen gyógyszer használatban keresendő. Ezzel szeretnék én szembeszállni a többi állatorvos kollégával együtt, teljes energiával.Hogy félreértés ne essék, arra szeretnék nyomatékosan rámutatni, hogy én csupán az értelmetlen és szakszerűtlen gyógyszerhasználat ellen védekezek, és éppúgy határozok egy gyógyszer használatán, ha annak szükségességéről meg vagyok győződve. A gyógyszer és ezenbelül különösen az antibiotikum egy valóságos áldás úgy az embernek, mint az állatoknak. Azért, hogy áldásos hatását, lehetőleg minél tovább fenn tudjuk tartani, feltétlen nagy pontossággal kell velük bánni.    A gyógyszerek a hatásukat csak a beteg galambok esetében tudják kifejteni, nem az egészségeseken. Az értelmetlen és nincs semmi hozadéka. Szerencsére azonban, egy szükségtelen és egy az adagolási előírásoknak nem megfelelő kezelése a galamboknak a bélrendszer adottságai miatt nem okoz nagy károsodást. A postagalamb emésztőrendszere sokkal jobban megbirkózik az antibiotikumokkal, mint más élőlény. Ha ez másképp lenne, nagyon sok galambász az állományát már régen tönkretette volna. Ennek ellenére az antibiotikum gyakori alkalmazásából adódik egy nem alábecsülendő veszély,ami gyakran a tüdőben és a bélrendszerben gombásodáshoz vezet. Az a galamb,amelyben valamilyen gombatörzs megtelepszik,csak nagyon nehezen gyógyíthatható. És befejezésképpen még egy pont ehhez a témához.Azok a galambászok,akik a versenyek előtt,vagy a versenyek alatt  igy adagolják az antibiotikumokat azért teszik,mert abban biznak,abban reménykednek,hogy galambjaik jobban fognak repülni. És nagyon ritka esetben valóban jobban repülnek antibiotikum adagolás után, mert ténylegesen betegek voltak. A legtöbb esetben azonban az antibiotikum hatástalan marad, mert a betegséget okozó baktérium az adott gyógyszerrel szemben már rezisztens (ellenálló) vagy az antibiotikum nem a megfelelő hatóanyagot tartalmazza a kórokozóval szemben. Ezért némelyik állatorvos odáig megy, hogy különböző antibiotikumokat összekever abban a reményben, hogy egy valamelyik azok közül majd használ. Ezeket, a kombi készítményeket nem helyeslem. Ennek pont fordítva kell lenni, nem először kezelni és az után megnézni, hogy minden rendben van-e. Nem, először elvégezni a vizsgálatot és utána kezelni.Az a hiedelem, hogy az antibiotikum teljesítményfokozó szer, egy nagy tévedés. Ha az egészséges galambot az antibiotikum valóban gyorsabbá tenné, akkor Németországban minden évben egy egész sor Német Bajnok lenne. No de hol maradnak ezek, akik az antibiotikumban keresik a teljesítményt? Bizonyosan, némelyek közülük ott lesznek a dobogón, de ezek a nélkül is ott lennének. A többség, azonban akik ebbe a vélt mentőhorgonyba kapaszkodnak, lassan alámerülnek, ráadásul galambjaik évről-évre gyengébbek és rosszabbak lesznek. Nagyon sok tenyésztőt ismerek, akikben teljesen biztos vagyok, hogy ezt az értelmetlenséget az antibiotikummal nem teszik és ennek ellenére, vagy inkább pont ezért, fantasztikusan versenyeznek. Az a tenyésztő, aki tőlem antibiotikumot akar, holott ennek semmi alapja nincs, mindig megkérdezem, hogy ő inkább olyan galambot akar, amelyik csak antibiotikummal képes jó teljesítményre, vagy inkább olyat, amelyik ezt antibiotikum nélkül is épp oly jó megteszi, vagy még jobban.

 Röviddel a versenyek megkezdése előtt sokan megkérdőjelezik,hogy galambjaik valóban fittek és igazán rendben vannak-e. A legtöbb dúc,az ismert okok miatt hónapok óta zárva van. Emiatt a galambok tüdeje ebben az időben csak nagyon csekély igénybevételnek van kitéve. Ehhez jön még a dúc porterhelése. Nem vezet ez automatikusan légúti problémákhoz? 

Nem!Ha a dúc rendben van és a higiéniai szabályokra egy kicsit odafigyelnek,nincsenek kétségeim. Természetesen itt-ott előfordulhatnak problémák,de azért vagyunk mi állatorvosok. Nem is tartom előnyösnek a galambokat télen volierben elhelyezni. A könnyebb ellátás szempontjából természetesen előnyös,de semmi más előnyét nem látom ennek. Nagyon sokan,akik  télen galambjaikat kizárják a volierba,azért teszik,hogy egy nagyon jó oxigén kúrát kapjanak. Ez az érv értelmetlen.Ha egy dúcnak olyan rossz a szellőzése,hogy lakóinak télen nem tud  megfelelő oxigén ellátást biztosítani,akkor mi fog történni nyáron,amikor a galamboknak nem csak lustálkodniuk kell,hanem csúcsteljesítményt kell hozni. A galamboknak nagyobb igénybevételnél nincs szükségük több oxigénre?Nem,ha egy dúc télen nem elég jó,akkor nyáron sem jó.Ha valaki télen jót akar tenni galambjainak,az néha-néha engedje ki őket. Ez a legjobb alternativa. Sajnos eznem mindenhol lehetséges. Ha én egy olyan régióban laknák,ahol télen veszélyes kiengedni a galambokat, akkor a versenygalambjaimat a szép téli napokon elvinném 10-20 km-re és ott felengedném őket. 

Néhány állatorvos és takarmány kereskedő különböző sleimoldó szereket ajánl,melyek között olyanok vannak,amitől a galambok a kiválasztott sleimet kihányják. Mi a véleményed ezekről?

 Azt tanácsolom ezeknek az embereknek,hogy ezeket a szereket előbb maguk próbálják ki,mielőtt a galamboknak adják. Azt gondolom,hogy egy ilyen kellemetlen tapasztalat után,senki nem merne ilyen procedúrát a galambjaival többet megcsinálni. Az ilyen készítmények mindenekelőtt sót tartalmaznak,ami olyan nagyon izgassa a nyálkahártyát,hogy attól az egész finom hajszálerek felrepedeznek.A só megköti a nyálkahártyából kiváló nedvességet és a fellépő vérszivárgást,ez igy együtt egy nem definiálható sleimes masszát választ ki. Az ilyen praktikák szerintem semmit nem hoznak,mert rövid idő alatt minden olyan lesz,mint előtte. Ha valóban egy légúti megbetegedés áll fönn,ezen a módon semmilyen gyógyulás nem érhető el.Sokkal hasznosabb és sikeresebb az antibiotikum és a sleimoldó használat helyett az, ha biztosítunk galambjainknak egy jó alapkondiciót. Ezzel a módszerrel a légúti megbetegedés problémáját sokkal könnyebben távol tudjuk tartani galambjainktól. 

A légutak megbetegedése azonos egy ornitózissal,vagy mindkét betegséget különböző kórokozó idézi elő?

 Az ornitózis,vagy más néven papagájkór egy fertőzőbetegség,amely nem csak a galamboknál,hanem a papagájoknál  vagy papagájalkatú madaraknál is fellép. Mivel az emberre is átterjed,zoonozisnak is nevezik és chlamydiák okozzák. A chlamydia egy köztes lény a vírus és a baktérium között. Egy hatékony gyógykezelés az ornitózis ellen hosszadalmas és legalább 3 hétig tart. Szerencsére az ornitózis csak nagyon ritkán fordul elő. Az ornitózis egy önálló betegség a légúti megbetegedések csoportjában.Sokféle légúti megbetegedés létezik,sokféle kórokozókkal. A kórokozók lehetnek:Mykoplazmák,baktériumok és vírusok. A saját praxisomban a sokéves tapasztalataim alapján mindég sikerült megállapítani,melyik kórokozó az éppen akkori tettes. Ha bizonytalan vagyok akkor egy laborvizsgálatot kell csinálni, ami végérvényes biztonságot ad. Ezután lehet a megfelelő gyógykezelést elvégezni. Ha vírus fordul elő,ami legtöbbször herpeszvírus, nincs lehetőség a kezelésre. Ilyen esetben  háromhetes nyugalmi időt javasolok,ezalatt a legtöbb esetben a dolog magától elintéződik. Ha a légúti betegséget mycoplazmák,vagy baktériumok váltják ki,akkor egy erre alkalmas antibiotikum a megoldás.Az úgynevezett vliesje,ami egy légútibetegség tünete és csak fiatalgalamboknál fordul elő,teljesen másképp viselkedik. Jóllehet vírusok idézik elő,de néhány nap múlva baktériumok társulnak hozzá. Addig,amíg a szemhéj alsó részén kissé megduzzadt hajszálerek még felismerhetők,addig ez nem áll fenn. Mihelyt azonban a baktériumok is szerepet játszanak,antibiotikummal kell kezelni,amivel a betegséget egészen jól,ellenőrzés alatt lehet tartani. 

A tenyésztő fel tudja ismerni a légúti betegséget? 

Egy öreggalambnál ez nehéz. Leginkább a házkörüli tréningen és röviddel utána fedezhető fel. Egy csökkent repülési kedv és lihegés a landolás után,fáradtság már a rövidebb röptetések után lehetnek az árulkodó jelek. Ilyen esetben tanácsolom egy speciális állatorvos felkeresését. A galamb külsejéről aligha találunk valamilyen jelzést ,ami  a légúti betegséget kizárná. Még a jól záródó szájpadlásnyílás sem mond semmit. Egyébként a fiataloknál ez enyhén nyitott. Az idősebb galambok viszont lezárják,ha a csőrüket kinyitjuk. A torok színe sem mond semmit. Ez függ többek között a hőmérséklettől és többé-kevésbé az örökletes adottságoktól. Valóban ez nagyon nehéz!Az elálló fültakaró tollaknál sincs jelentőségük. Ha egy tenyésztő erre felhívja a figyelmemet,tréfából a következőt szoktam mondani:”Biztos a hátszéltől van,annak viszont vannak előnyei!”Az elálló fültakaró tollak örökletes dolgok. Ebből az következik,hogy némely galambnak mindig eláll,míg másnak nem. Ezt senki sem veszi észre,amíg a galambok jól repülnek,nem is figyel ilyen dolgokra. Akkor veszi észre először,ha a siker elmarad. Olyankor az ember mindent pontosan megfigyel és akkor veszi észre hirtelen az elálló tollakat. Egy galambnál,amelyik beteg,vagy totál kivan,szenved valamitől,fáradt az egész tollazat „eláll”,nem csak a fültakaró tollak. Lehetséges,hogy más állatorvosoknak erről a témáról,amiről most beszélgettünk,eltérő a véleménye. Ehhez joguk van,ezt elismerem. Az az álláspont amit én képviselek a saját tapasztalataimon alapul,mint postagalamb-tenyésztő és állatorvos. És különösen,mint állatorvos igyekeztem mindig a lehető legjobbat tenni.                                                                                                                                            Varga Antal